2011. június 2.

Kezdem úgy érezni, hogy a több évtizedes kemény munka beérik. Mindenki tudja, hogy mennyire kedvelem a Zsolnay remekeket. ( bár a fiókomban lapuló sok ezer vázlatrajz és régi, gyári fazonkönyvek alapján lassan készül a könyv, amit 4 éve megígértem…) Most egy olyan műremekkel kerestek meg, ami szerintem a második félév egyik nagy szenzációja lesz. Az óriási, falméretű fajansz eddig egy vidéki ház előszobájában állt, és a Zsolnay gyár Vaszary Jánossal közösen készítette, 1902-ben. Fantasztikus darab, aminek csak egy töredékéről volt képe eddig a múzeumnak, és a szakmának. Nagyon jó lenne, ha olyan értő gyűjtőhöz kerülne majd, aki akár Pécsre, akár az Iparművészeti kölcsönzi majd, mert egy ilyen ritkaságnak múzeumban lenne a helye, csak félek, hogy a múzeumoknak nem lesz rá pénze.

Minden esetre én a szakmán belül megpróbálom megmozgatni, akit lehet.

2011. áprils 8.

Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy vajon belevágjak-e az újításba, és kipróbáljam-e az új, Petőfi Sándor utcai galériát, mint aukciós helyszínt. Némi vívódás után aztán úgy döntöttem, hogy vágjunk bele, így most kezdhetjük átszervezni az életünket, hiszen annyira megszoktuk, hogy a Váci utcában minden kisujjból működik. De talán ha kilépünk a rutinból, az még jót is tehet nekünk.

2011. május 18.

Túl vagyunk az első aukción az új helyszínen, és nagyon kellemes csalódás volt. Mindkét nap teltházzal mentek az árverések, de mégis mindenki kényelmesen elfért. Valahogy úgy érzem, hogy ennek az összébb-húzódásnak is köszönhető, hogy ilyen jól zártunk. Ezüst-és ékszer szinte alig maradt meg, és mint ahogy a jelenlegi gazdasági helyzetben várható is volt, nagy harcok, és komoly licitemelkedések voltak. Azt azonban még Én sem gondoltam, hogy a 311-es tétel, egy szentpétervári tányér eléri a milliót a 60. 000 Ft-os kikiáltási árról. Sejthető volt, hogy szépen hoz majd a beadójának, de azt nem gondoltam, hogy ennyire. Jó érzés, hogy még mindig bukkannak fel itthon is ilyen gyöngyszemek.

2010. november 26.

Tegnap este végre eljutottunk az új, Petőfi Sándor utcai galéria megnyitásához. Nagyon kellemes este volt, bár természetesen – mert ilyen a magyar építőipar- még az utolsó órában is volt szerelni, és javítani való. De megérte a sok munka, mert nagyon jól sikerült este volt, a műsor, és a catering is tökéletesen sikerült, továbbá nagyon kellemes társaság gyűlt össze, így aztán éjfélig ment a koktélozás, beszélgetés. Érdekes, hogy a legtöbb partnerünktől és ügyfelünktől azt a visszajelzést kaptam, hogy mennyivel jobban érezték magukat itt, ezen a 400 négyzetméteren, mint a Váci utcai nagy galériában ( 1000 négyzetméter). Mindenki dicsérte az otthonosabb, ember-léptékűbb környezetet. Úgy látszik, hogy lassan változnak az emberek...